Folytatásos elmélkedésünk, eszmefuttatásunk ezen szakaszában a közmondásokról ejtek szót, amelyekben szikrázó bölcsességek és igen kifinomult éleslátások sarjadnak. Ezeket az értékes szólás-mondásokat a jelen témához illő (ti. a kommunikáció) csokorba gyűjtöm össze, hogy csemegézzünk népi bölcsességeink zamatos ízvilágából, még ha csak egy dióhéjnyi porcióra is futja. Amikor kommunikálunk, azt több minőségben tehetjük (nyilvánvaló módon), a helyzettől, lelkiállapotunktól és egyéb velejáróktól függően.

Ekképpen höbögve, badarva (értsd: hadarva), berzénkedve (ellenbeszélve), belekotyogva, csendesen, vontatva, összeszedetten, kuszán és a jelzőket sorolhatnánk. Nyelvünk csodálatosan képes tükrözni a „beszély” minőségét is. Lássunk egynéhány szinonimát, amelyekhez nem szükséges magyarázat, elég csupán ráérezni a hangzás mögött megbújó szintre, no lássuk csak: mond, nyilatkozik, közöl, kijelent, szól, szövegel, manifesztál, állít, hangoztat, hablatyol, trécsel, smúzol, rizsál stb.

O. Nagy Gábor remek könyvét segítségül szólítván vesszük górcső alá a beszéddel kapcsolatos szólás-változatokat. Angyal beszél (örömteli hírt közöl), úgy beszél, mintha anyja tejével beszopta volna (érti), a beszédnek egyenese, a mankónak horgosa jó (egyenes beszéd), érti a szóval, mint cigány a szatyorral (sokak „nyelvén” tud szólni), álmot hüvelyez (valótlant állít), árkon kívül hegymester (nincs joga beszélni), beszélhetsz annak, mint a bellényi kannak (hiábavaló győzködés), a beszéd a tettnek árnyéka, cigánylovon nyargal (mellébeszél), nem lehet előtte az egér farkát elvágni (a nyílt beszéd tiltólistás ebben az esetben), valamint a vastag betűvel beszél (pajkosan, csíntalanul). Anyanyelvünk kincsestárában kutakodva ezen értékekre bukkantam és az az érzés huncutkodott bennem, hogy gyakorta szükségünk lenne egy-egy beszédhelyzet megfűszerezése érdekében, ezen fejedelmi „szóízesítőkre” a mindennapi életben.