Néha bizony úgy érezzük, hogy az egész világ összefogott ellenünk, a barátaink leforgácsolódtak, családtagjaink sem olyanok már, mint régen voltak, kollégáink is csak addig aranyosak velünk, amíg az érdekükbe nem ütközik. Küszködünk, próbálunk létezni, miközben azt érezzük, senkink sincs kerek e világon… De ha van egy kutyusunk, mégsem vagyunk egyedül, hiszen Ő feltételek és bármiféle érdek nélkül szeret bennünket.

Nagyon egyszerűen, szeretetet ad szeretetért cserébe. Akinek már volt valaha kutyája, az bizonyosan sok megható történetet tud mesélni a kutyahűségről, amelyet még egyes emberek is megirigyelhetnek, illetve az eb önzetlen ragaszkodásáról. Ahogyan a kisgyermekek az anyjuknál keresnek menedéket, ha idegen emberek közé, idegen környezetbe kerülnek, úgy a kutyák a gazdájuk mellé húzódnak ilyen helyzetekben.

Amikor el kell válniuk a gazdájuktól, a stressz jeleit mutatják, a viszontlátáskor pedig ezeknek a jeleknek a megszűnése figyelhető meg rajtuk. A gazda olyan biztonságot nyújt a kutya számára, amit egyetlen idegen ember sem. A kölcsönös szeretet a kulcsa az ember és a kutya közötti kötődésnek. Azt mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja, viszont ez a kötelék mélyebb, mint gondolnánk. A gazdinak bármilyen gondja van is, azt a kutyusa megérzi.

Akármilyen szomorúan megyünk is haza, az édes kis kutyusunknál vigaszra találunk, hiszen ki ne mosolyogna, látván, mennyire örül a jószág annak, hogy megérkeztünk, és két lábra állva köszönt minket? Kinek ne esne jól, hogy bármerre megy az udvaron, hűséges társa mindig a nyomában van? Ezt az érzést csak egy kutya tudja nyújtani nekünk.