Rendkívül fontos minden ember számára az egészség, hiszen ha az nincs, semmink sincs. 1948-ban, amikor megalakult az Egészségügyi Világszervezet, a következőképpen definiálta ezt: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya”. A fogyatékosság nem zárja ki az egészséget.

Egyébként az egészségnek különböző dimenziói is léteznek, a szervezetünk megfelelő működése biológiai egészség, magatartásbeli alapelveink, személyes világnézetünk, illetve a tudat nyugalmának és önmagunkkal szembeni békének a jele a lelki egészség. A tiszta és következetes gondolkodásra való képességet mentális egészségnek hívjuk.

Az érzések felismerésének, valamint azok megfelelő kifejezésének a képessége emocionális egészség, a szociális egészség pedig a másokkal való kapcsolatok kialakítására való tehetség. Az egészséget meghatározó tényezők között megemlítendőek az öröklött tulajdonságok, a makro és mikro környezetünk, a társadalom berendezkedése és szociális érzékenysége, és nagyon fontosak a személyes kapcsolataink is. És hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolják ezt?

Az egyén és a közvetlen környezete közvetlen kölcsönhatása, vagyis a bio-pszicho-szociális hatások egyensúlyi állapota. Tehát ahhoz, hogy megőrizhessük az egészségünket, a környezeti ártalmakat, a fertőző betegségeket el kell kerülnünk. Csökkenteni kell az emberi magatartás és tevékenységek okozta egészségkárosító hatásokat, mint a zaj, a higiénés ártalmak, illetve az önveszélyeztető magatartásokat.